Cukorcsipke házilag

A cukorcsipke gyönyörű kiegészítője lehet akár egy egyszerűbb tortának is, de amiatt is nagyon hálás anyag, mert millió lehetőség rejlik a felhasználásában.

Színezhető, vágható, na, és a készítéshez használt formák is szinte végtelen számban, méretben állnak rendelkezésünkre.

Az ára ezeknek a formáknak, ha itthon szerezzük be, természetesen, mint minden tortás cucc, csillagászati, emiatt érdemes távolabbra tekinteni ezügyben, így ugyanazon befektetéssel akár 3 sablonunk is lehet.

Én általában innen vásárolok a tortákhoz cuccokat.

Hatalmas önuralomra van szükség kivárni, míg megérkezik a csomag, de megéri!

Az első csipkém elkészítése előtt, mint mindig, most is a netet bújtam, millió filmet megnéztem, próbáltam ellesni a fogásokat.

Aztán receptet kerestem, és nekiálltam.

Rögtön egész jól sikerült, így megmaradt a lelkesedés.

A mostani adaghoz viszont egy másik, a korábbinál sűrűbb masszát próbáltam ki, és azt hiszem, maradok ennél! Könnyű vele dolgozni, a lesimításnál nem fordul ki a formából, kiszedéskor rugalmas, egyszóval, minden, ami korábban nehézséget okozott, megoldva!

A receptet Kiss Ibolykánál találtam, köszönet érte!

Akkor jöhet a munka!

Hozzávalók:

- 5 gr CMC por

- 20 gr porcukor

- 20 gr kukoricakeményítő

 - 2 gr tojásfehérje, vagy habcsók por (én a legelsőt, porok híján ugyanilyen mennyiségű tojásfehérjével készítettem, működött)

 - 5 gr glükóz szirup vagy méz

 - 100ml forró víz

 - igény szerint színezék, illetve egy csepp aroma

 - hófehér csipke eléréséhez titán-dioxidra van szükségünk, interneten beszerezhető, egy késhegynyit tegyünk ehhez a mennyiséghez

A por alapú hozzávalókat egy magas edénybe kimérjük, elkeverjük.

A mézet feloldjuk a forró vízben.

A mézes vizet hozzáadjuk a porokhoz, folytonosan kevergetve.

Nagyon sűrű masszát kapunk, ami nagy valószínűséggel csomósra sikeredik, de sebaj, egy botmixer, néhány másodperc és kész is a masszánk!

A víz mennyisége változtatható, ha nehezen dolgozunk az anyaggal, tovább hígítható.

Nekem amiatt vált be ez a recept, mert a hígabb, bár sokkal gyorsabban száradt, nem maradt ennyire rugalmas, könnyen túlszáradt, és töredezve jött ki a formából.

Ebből a mennyiségből én 12 csipkét készítettem, amik 30 centi hosszúak, és 5 - 8 centi magasak. Egy átlagos (25 centi átmérőjű) tortára nagyjából 2 és fél ilyen csipke kell, én mindig hárommal számolok, bármi történhet (szakad, törik, elázik, stb.).

A masszát a formába simítjuk, majd egy spatulával a felesleget lehúzzuk a képeken látható módon:

Forrás: http://www.austcakedecoratingnetwork.com

Ezután jöhet a szárítás, ami fontos része a munkának, és amelynek ideje mindenkinél egyéni, függ a forma méretétől, az anyaga vastagságától, a sütőtől, stb.

Én 90 fokos sütőben pontosan 25 percig szárítottam őket.

Akkor jó, ha szépen elindul a formából, de nem ragacsos, nem nyúlik nagyon.

Két formával dolgoztam, amíg az egyik a sütőben volt, a másikból kivettem a kész csipkét, és belesimítottam az anyagot a következőhöz.

Nagyjából fél napot vacakoltam velük, de a holt időkben végigtakarítottam a lakást. 

A kész csipkéket sütőpapír csíkokra fektettem. Ezeket egymásra pakolom egy dobozban.

Régi, megüresedett társasjáték dobozt ajánlok e célra, épp olyan hosszú, mint az átlag csipke csíkok, rengeteg belefér, kis helyen elfér.

Egy idő után rémülten tapasztaltam, hogy a páratartalomnak köszönhetően a csipkéim teljesen felpuhultak, ragacsossá váltak, a sütőpapírra ráragadtak.

Mikor az összessel végeztem, 3 rácsra felpakoltam, és visszatoltam a még meleg sütőbe nagyjából 3 percre, ahol újra kiszáradtak, és mehettek a dobozba.

Ez a művelet a tárolás után is bármikor elvégezhető, ha állásában is bepuhulna.

A kész csipkét kedvünkre alakíthatjuk, vághatjuk, rugalmas, mintha valóban textillel dolgoznánk.

A csipkéket hónapokig felhasználhatjuk, emiatt érdemes egyszer nekiveselkedni, és többet elkészíteni.

Felhasználáskor vízzel ragasztjuk a tortára. Én a tortát vizezem, és csak nagyon haloványan, mert a csipke könnyen szétázhat!

Jó munkát!

Néhány saját kép, segítségnek:

Ha szépen elindul, jöhet a kiszedés:

Határozott mozdulattal kihúzzuk a formából:

Vagy megfordítva az asztalra fektetjük, egyik kezünkkel lefogjuk, és lehúzzuk róla a formát:

Ilyen, amikor túlszárítjuk:

És ilyen, amikor kész, és örömködhetünk: