2017. március 8., szerda

Az a csodálatos ostya!

Ha torta ügyben meghalljuk az ostya kifejezést, egyből a fotós ostyával díszített torták jutnak eszünkbe.
Roppant egyszerű, ám nem túl művészi módja ez egy torta díszítésének, de mint a Mása és medvés tortán látható, azért ezt is lehet variálni, és érdekesebbé tenni.
Kétségkívül igazán mutatós lesz akár egy egyszerű, habos krémmel bevont torta is egy ilyen képpel.
Mivel néha engem is megtalált egy-egy ilyen kérés, és mivel ennél milliószor több fantáziát láttam én ebben az ostya témában, elkezdtem utánajárni, hogyan tudnám a létező legolcsóbban megoldani, hogy nekem is legyen egy "házi nyomdám".
Nagyjából 20 darab fényképes ostya árából meg is oldottam a dolgot.

Innentől kezdődött ostyás ámokfutásom, mindenféle addig talonban lévő elképzelésemet végre elkezdhettem megvalósítani! És ugye nem kell mondanom, hogy az emberi leleményesség határtalan mivolta miatt ezek az elképzelések egyre csak sokasodnak.
Íme néhány ötlet, mit is kezdhetünk az ostyával:
Egy tortára füvet szerettem volna tenni, nem túl hosszú agyalás után megszületett az ötlet, ami nagyon jól jött!
Ostyapapírt zöld ételfestékkel lefújtam (lehet zöld színűre nyomtatni), majd mikor megszáradt, cérnametélt vágón áttekertem. Többet is készíthetünk belőle egyszerre, zárt dobozban sokáig eláll!

Táska tortát készítettem, egy bizonyos stílus volt a kérés.
Korábban ezt festéssel oldottam volna meg, most is jól jött a nyomtató és az ostya a kockás szövet imitálásához.
Vastag ostyával dolgoztam, a tortát előtte csak vajkrémeztem, erre simítottam az ostyalapokat.
Legközelebb ezt vékony ostyával fogom kipróbálni, elég merev, nem tapadt túl jól a tortához, néhol el-el hagyta.




A muffin tortához ideálisabb muffinpapírt el sem lehet képzelni! A kívánt mintát kinyomtatjuk, és a torta köré hajlítjuk. Vastag ostyát használtam, itt nagyon jó szolgálatot tett. a papírt a tortához nem is rögzítettem, csak a lapokat egymáshoz. Ecsettel vékonyan vizeztem a találkozási csíkokat, összenyomtam, ez az ostya ilyen módon gyönyörűen, és biztonsággal ragasztható!
A maradékból kísérletezgettem lepke, virág figurákkal, egyik végül fel is került a torta tetejére.
A kis ünnepelt imádta, hogy még a papírt is meg lehet enni, a gyerekek szinte összevesztek, ki mennyit ehet belőle, szóval, jó móka!


Az ostya remekül formálható gőz felett. Kapható speciális spray, amit az ostyavirágok készítésekor használnak a nagyok, de én igyekszem mindent a lehető legolcsóbban és legsallangmentesebben megoldani. Kitaláltam hát, hogy egy fazék forrásban levő víz fölött alakítgatom a szirmokat ahhoz a rózsához, amit millió éve ki szeretnék próbálni!
Végre jött egy kérés, kedves ismerősöm lánya diplomázott, szabad kezet kaptam!
Ezeket az újságpapírból készült rózsákat sok helyütt látni, ostyából egy tortán szerintem ilyen eseményre roppant elegáns! Kis köröket vágtam, gőz fölött a kezemmel igazgattam, míg a kívánt sziromformákat el nem értem, majd kevés vízzel egymáshoz ragasztottam.
A fentiek csak egy szeletkéje az ostyával való díszítésnek, és a nagyobb, látványosabb dolgok mellett megbújnak azok az apró kis segítségek, amit szintén a nyomtatott ostya nyújthat; hátterek, címkék, feliratok, virágok, és persze a klasszikus, fotós, képes torta megoldások.

Leheletkönnyű ostyavirágok és levelek  

Légies virág ostyaszirmokból

A klasszikus alkalmazás

Itt a konyharuhát gyűrtem ostyából

Kártyalapok 

Szivárványos háttér és színes felirat






2016. december 16., péntek

Kandírozott narancshéj

Karácsony előtt járunk, ilyenkor szinte mindenütt belebotlunk az akciós narancs kupacokba. Használjuk ki, kandírozzunk narancshéjat! Szép köntösbe bújtatva a karácsonyi ajándékok közt is helye van!
Az elkészítése sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk, és cserébe csodás ínyencséghez jutunk, na és nem mellékes így karácsonyvárás idején az egész lakást átjáró narancs illat sem!

Hozzávalók:
5 narancs
75 dkg cukor

Elkészítés:
A narancsokat félbevágjuk, levét kipréseljük. A fél narancshéjakat forrásba lévő vízbe dobjuk, és 3 percig főzzük. Ezután tiszta konyharuhára kirakjuk őket, és megvárjuk, amíg teljesen kihűlnek. A narancshéjakból a kezünkkel, vagy egy kanállal kivájjuk a hártyás részeket, majd vékonyan felcsíkozzuk.
A cukrot 1 liter vízzel feltesszük főni, és ha a cukor elolvadt, beletesszük a narancshéj csíkokat.
Fedő alatt, a legkisebb lángon 3 óráig főzzük.
A főzést követően a héjakat lecsepegtetjük, majd kristálycukorban meghempergetjük.Rácsra rakjuk, és 8 órán át szárítjuk. Üvegekbe, műanyag dobozba helyezve tároljuk.








2016. december 8., csütörtök

Hógömbös torta

Hógömbös tortát kért az egyik ismerősöm. A feladatot két oldalról is meg lehetett közelíteni. 1. Csinálok egy gömb alakú tortát, és kidíszítem. 2. csinálok egy igazi (ám ehető) hógömböt, amilyeneket régebben már megcsodáltam itt az interneten, különböző tortás oldalakon.
Természetesen a másodikat választottam.
Mint mindig, ha új technikával próbálkozom,most is napokig bújtam az internetet, leírásokat olvastam, videókat néztem, csak ezután álltam neki.
Az alábbiakban a zselébuborék elkészítésének menetét a saját tapasztalataim alapján osztom meg.

Zselatin gömbök készítése ehető hógömbhöz
6-10 lapzselatin, hideg víz
lufik, hurkapálcika, olaj, hungarocell tábla, vagy poharak
Ebből a mennyiségből 5-6 ilyen gömböt is elkészíthetnénk, azért ezt a mennyiséget ajánlom, mert ennyi folyadékban tudunk szépen mártani. A maradékot megolvasztjuk, egy kis csavaros üvegben tárolva később bármire felhasználhatjuk, vagy akár azonnal elhasználhatjuk kisebb gömbök gyártására.

Elkészítés:
Fújjuk fel a lufikat akkorára, amekkora gömböket készíteni szeretnénk. Kössük el jó szorosan, és rögzítsük a hurkapálcikához, úgy, hogy felfelé megálljanak.
Száríthatjuk poháron is, ez esetben a lufikba felfújás előtt tegyünk egy kevés vizet, ez rögzíti majd őket, és nem fognak eldőlni. De bármilyen rögtönzött megoldás megteszi, én egy hungarocell lapot bevágtam, és belehúztam a lufikat.
Töltsünk meg egy tálat hideg vízzel, majd adjuk hozzá egyenként, gondosan elválasztva a zselatinlapokat. Hagyjuk kb 10 percig a vízben.
Ha a lapok megpuhultak, óvatosan nyomkodjuk ki, tegyük egy kis lábasba, egy-másfél evőkanál vízzel.
Alacsony tűzön óvatosan melegítsük fel, de csak annyira, hogy a zselatin szépen felolvadjon, de ne legyen nagyon meleg. Ha túl meleg volna, hagyjuk kihűlni, épp annyira, hogy még folyékony legyen, de már inkább langyos.
Egy kevés olajat dörzsöljünk el a kezünkben, és finoman kenjük át vele a lufikat. Dörzsöljük bele, a lufik beszívják, így a jó. Ha fényes marad a felület, a zselatin lepereg róla.
Én kipróbáltam bekenés nélkül is, így is elvált a gömb a lufitól, bár ez kissé ijesztőbb módon, először az egész gömb összegyűrődött a lufival, de hagytam, és lassan visszaigazodott. Ha kell, kézzel belenyúlhatunk, és segíthetünk kialakítani a szép gömb formát.
A felolvadt zselatint tegyük keskeny edénybe, amibe ha belemártjuk a lufikat, akkor elég magasra felnyomjuk vele a híg zselatint, és mindenhol éri majd.
Mártsuk meg a lufikat. A mártás után kicsit hagyjuk lefolyni, és ha már nem csepeg, akkor felfordítjuk, és a pohárra, vagy a hungarocell lapon rögzítjük.
Kb. 10 perc múlva, amikor a gömbök már nem ragacsos tapintásúak, újra megmártjuk őket.
Van, aki a második mártást kihagyja, ezt egyénileg ki kell tapasztalni. Én most a hógömbnél csak egyszer mártottam, azt szerettem volna, ha minél áttetszőbb lesz.
Ha többet gyártunk, és a zselatinunk közben meg-megköt, ilyenkor kicsit melegítsünk rajta, hogy újra folyóssá váljon. 24 óráig szárítsuk szoba hőmérsékleten. Ha nincs türelmünk kivárni ezt a száradási időt, egy kis ventilátorral felgyorsíthatjuk a folyamatot.
Forrás: internet
Kibökjük a lufit, és hagyjuk, hogy elváljon a gömbről. Van, hogy ez hosszabb ideig is eltart, türelem, végül mindenhol elválik majd!
A gömbök alját ollóval a kívánt méretre, illetve egyenesre vágjuk.
Légmentesen záródó edényben, szoba hőmérsékleten a gömbök korlátlan ideig tárolhatóak.

Ugyanezzel az eljárással készíthetünk kis gömböket is, tortadísznek, ilyenkor többször, akár négyszer is bemártjuk a gömböket, színezhetjük, csillámport adhatunk a zselatinhoz. Illetve a még ragacsos gömböt csillámporba forgathatjuk
A kis gömbök szárítására egy tojástartó a legmegfelelőbb.
Ha nem lapzselatinnal, hanem zselatinporral dolgozunk, akkor 2 rész víz 1 rész zselatin az arány, ez azonban homályosabb végeredményt ad, tehát inkább a kisebb, színezett golyókhoz javasolt.

A maradék felolvasztott, színezett/csillámozott zselatint egy spatula segítségével kenjük el vékonyan egy enyhén megolajozott
sütőpapíron. Szép vékony ropogós hártyát kapunk. Ezt véletlenszerűre tördelt darabokban a tortára helyezhetjük a gömbök közé, konfettit gyárthatunk belőle, formákra vághatjuk.

A nagy, vékony gömbök állaga, kinézete olyan, mint a celofán, vagy befőző lapoké. Gyűrhető, nem törik, ám vékony, tehát nem árt azért óvatosan bánni vele.

2016. november 20., vasárnap

500

Ma feltöltöttem a blogra az ötszázadik tortámat 😀
Azt nem jelenthetem ki, hogy ez volt az ötszázadik tortám, hisz van pár amit például nemes egyszerűséggel elfelejtettem lefotózni.
Mindenesetre amikor négy éve elkészítettem Panka lányomnak az első tortámat, nem gondoltam volna, hogy idáig fajul a dolog 😀
És mivel nincs két egyforma tortám, így a mai nappal élvezettel készül valamennyi!
Örülök, hogy itt is, és a Facebookon is sokan nézitek meg hétről hétre, miket alkotok, és nagyon örülök a kérdéseknek, amikkel hozzám fordultok!
Hogy egy hét, egy hónap, netán néhány év követi még ezt a sorozatot, nem tudom, merthogy az egész életem erről szól; egyik pillanatban itt, a másikban ott...
Én ezt így szeretem!
Azt viszont tudom, hogy, mint minden mást ezidáig, ezt is addig csinálom, amíg ez a szerelem és lendület tart, mert csak úgy érdemes!

2016. május 29., vasárnap

Fordított szilvás

Fagyasztót rendezgettem, szilvákba botlottam, innen jött az ötlet.
Akinek a szilvához való viszonya hasonló az enyémhez, avagy sülve-főve együtt lenne vele, annak ez egy remek, és rém egyszerű süti.
A szilvát fagyott állapotban egy tálba teszem, fahéjas cukorral és bourbon vaníliás cukorral megszórom, így olvad fel. Ezután a levétől lecsepegtetem, és egy sütőpapírral bélelt tepsi aljára elrendezem.
hagyományos piskótatésztát készítettem, azzal a kis változtatással, hogy a fehér liszt egy részét kókusz-, illetve kukoricaliszttel váltottam ki.
A kész tésztát a szilvára öntöttem, és a piskóta sütésekor megszokottak szerint sütöttem.
Amikor kisült, a tepsiből kiborítottam, így került az alsó szilvaréteg a süti tetejére.
Felszeltem, majd jóízűen megettük.

2016. január 3., vasárnap

Csokis keksz

Bevásárolni voltunk, rácsodálkoztunk az amerikai csokis kekszre, majd az árára, és a párom lazán odavetette:
- Te ezt simán megcsinálod otthon!
És valóban, nem nagy művelet.
Kétszer sütöttem meg, először egy a neten elsőként fellelt recept alapján, majd másodszor azt a mi ízlésünkhöz variálva.
A csokin kívül én már az elején beleálmodtam az aszalmányokat is, emiatt jó édesre sikeredett, így a második adag már fele cukormennyiséggel készült, mint az előírt, és szerintem még ez is csökkenthető.
A másik változtatás, a fehér liszt mennyiségének csökkentésére, hogy a liszt egy részét - jelen esetben 8 dekát - pudingporral helyettesítettem. Ez nálam most tejszín ízű volt, de lehet vaníliás, csokis is.
Az első kép az első verzióról készült, az 12 percig sült, barnább lett, ma már csak 10 percig hagytam a sütőben. 
Nekem ez a világosabb jobban bejön, mintha a csokidarabok is jobban megmaradtak volna benne.
Ne aggódjunk, ha a sütési idő végén a kekszek puhák, a kihűlés után megfelelő állagúra keményednek!
Ebből a mennyiségből szép nagy adag lesz!
A tészta összeállítása dagasztógépben nagyjából 2 perc alatt kész, az egész művelet kevesebb, mint fél óra a két sütési idővel (két tepsinyi adag lesz ebből a mennyiségből, amíg az egyik sül, szaggatjuk a másikat).


A recept:
40 dkg liszt (egy része keményítővel, pudingporral kiváltható)
20 dkg cukor
25 dkg lágy vaj/margarin
3 tojás
2 csapott teáskanál szódabikarbóna
csipet só
5-5 dkg fehér és étcsoki kis darabokra vágva, vagy törve
10 dkg aszalt/kandírozott gyümölcs - a nagyobbakat szintén felaprítjuk

A száraz hozzávalókat a keverőtálba tesszük, kézzel összevegyítjük, majd hozzátesszük a vajat, és a tojásokat. és géppel kidolgozzuk. Ezután hozzáadjuk a csoki-és gyümölcsdarabokat, és elkeverjük.
Viszonylag lágy tésztát kapunk.
Két kiskanál segítségével kisebb halmokat teszünk a tepsibe, amit előzőleg sütőpapírral kibéleltünk.
A kekszek terülnek, hagyjunk hát köztük elegendő helyet.
180 fokos sütőben 10-12 perc alatt aranybarnára sütjük.
Rácsra tesszük, ha teljesen kihűlt, zárható dobozban tároljuk.

2015. július 27., hétfő

Oreo

Hát ez is megtalált!
- Oreó ízű tortát tudsz csinálni?
- Nem tudom, megnézzük!
Az első lépés mi más is lehetett volna, mint venni egy csomag kekszet, és megismerkedni vele.
Elsősorban a krém íze izgatott, gondoltam - ha már ekkora őrület - van valami jellegzetes ízélmény, amit meg kellene próbálnom leutánozni.
A megszokott Pilóta kekszes csavarás után jöhetett a kóstolás, majd a bődületes csalódás. Margarin, fogam alatt roszogós porcukor, és esetleg egy kis vanília, de minimális. Ennyit éreztem. Ja és hogy iszonyat édes. Bekaptam a kekszeket, első meglepetésemre sós ízük volt. Együtt persze a kettő egész jó, de... 
Egy keksz, semmi több. De ezzel a krémmel nem töltünk tortát!
Felcsaptam hát a világ legnagyobb szakácskönyvét, az internetet, és megkerestem, hogyan is csinálják mások az oreós tortát.
Most is, mint ilyen esetekben általában, sok receptet elolvastam, és ezekből raktam össze a sajátomat.
Íme:
Hozzávalók:
- egy 25 centi átmérőjű tortalap - a szokásos kakaós piskótámat sütöttem, amibe szórtam tortadarát is a csokisabb élményhez

Krém:
4 dl cukrászhab
2 pohár straciatella ízű joghurt
250 gr mascarpone, vagy egyéb natúr krémsajt
10-12 darab Oreo keksz

A habot keményre felvertem, a sajtot a joghurtokkal simára kevertem. A kettőt összekevertem, majd a felaprított kekszet is beleforgattam.
A krém isteni finom lett, sokkal finomabb, mint a keksz maga!
A massza jól tart, a sajt és a joghurtok bekeményítik a habot, burkolt tortába is bátran mehet.

Ennyit a beltartalomról a külső pedig nem volt kérdés...

2015. július 10., péntek

Cukorcsipke házilag

A cukorcsipke gyönyörű kiegészítője lehet akár egy egyszerűbb tortának is, de amiatt is nagyon hálás anyag, mert millió lehetőség rejlik a felhasználásában.
Színezhető, vágható, na, és a készítéshez használt formák is szinte végtelen számban, méretben állnak rendelkezésünkre.
Az ára ezeknek a formáknak, ha itthon szerezzük be, természetesen, mint minden tortás cucc, csillagászati, emiatt érdemes távolabbra tekinteni ezügyben, így ugyanazon befektetéssel akár 3 sablonunk is lehet.
Én általában innen vásárolok a tortákhoz cuccokat.
Hatalmas önuralomra van szükség kivárni, míg megérkezik a csomag, de megéri!

Az első csipkém elkészítése előtt, mint mindig, most is a netet bújtam, millió filmet megnéztem, próbáltam ellesni a fogásokat.
Aztán receptet kerestem, és nekiálltam.
Rögtön egész jól sikerült, így megmaradt a lelkesedés.
A mostani adaghoz viszont egy másik, a korábbinál sűrűbb masszát próbáltam ki, és azt hiszem, maradok ennél! Könnyű vele dolgozni, a lesimításnál nem fordul ki a formából, kiszedéskor rugalmas, egyszóval, minden, ami korábban nehézséget okozott, megoldva!

A receptet Kiss Ibolykánál találtam, köszönet érte!

Akkor jöhet a munka!

Hozzávalók:

- 5 gr CMC por
- 20 gr porcukor
- 20 gr kukoricakeményítő
 - 2 gr tojásfehérje, vagy habcsók por (én a legelsőt, porok híján ugyanilyen mennyiségű tojásfehérjével készítettem, működött)
 - 5 gr glükóz szirup vagy méz
 - 100ml forró víz
 - igény szerint színezék, illetve egy csepp aroma
 - hófehér csipke eléréséhez titán-dioxidra van szükségünk, interneten beszerezhető, egy késhegynyit tegyünk ehhez a mennyiséghez

A por alapú hozzávalókat egy magas edénybe kimérjük, elkeverjük.
A mézet feloldjuk a forró vízben.
A mézes vizet hozzáadjuk a porokhoz, folytonosan kevergetve.
Nagyon sűrű masszát kapunk, ami nagy valószínűséggel csomósra sikeredik, de sebaj, egy botmixer, néhány másodperc és kész is a masszánk!
A víz mennyisége változtatható, ha nehezen dolgozunk az anyaggal, tovább hígítható.

Nekem amiatt vált be ez a recept, mert a hígabb, bár sokkal gyorsabban száradt, nem maradt ennyire rugalmas, könnyen túlszáradt, és töredezve jött ki a formából.

Ebből a mennyiségből én 12 csipkét készítettem, amik 30 centi hosszúak, és 5 - 8 centi magasak. Egy átlagos (25 centi átmérőjű) tortára nagyjából 2 és fél ilyen csipke kell, én mindig hárommal számolok, bármi történhet (szakad, törik, elázik, stb.).

A masszát a formába simítjuk, majd egy spatulával a felesleget lehúzzuk a képeken látható módon:

Forrás: http://www.austcakedecoratingnetwork.com

Ezután jöhet a szárítás, ami fontos része a munkának, és amelynek ideje mindenkinél egyéni, függ a forma méretétől, az anyaga vastagságától, a sütőtől, stb.
Én 90 fokos sütőben pontosan 25 percig szárítottam őket.
Akkor jó, ha szépen elindul a formából, de nem ragacsos, nem nyúlik nagyon.
Két formával dolgoztam, amíg az egyik a sütőben volt, a másikból kivettem a kész csipkét, és belesimítottam az anyagot a következőhöz.
Nagyjából fél napot vacakoltam velük, de a holt időkben végigtakarítottam a lakást. 
A kész csipkéket sütőpapír csíkokra fektettem. Ezeket egymásra pakolom egy dobozban.
Régi, megüresedett társasjáték dobozt ajánlok e célra, épp olyan hosszú, mint az átlag csipke csíkok, rengeteg belefér, kis helyen elfér.

Egy idő után rémülten tapasztaltam, hogy a páratartalomnak köszönhetően a csipkéim teljesen felpuhultak, ragacsossá váltak, a sütőpapírra ráragadtak.
Mikor az összessel végeztem, 3 rácsra felpakoltam, és visszatoltam a még meleg sütőbe nagyjából 3 percre, ahol újra kiszáradtak, és mehettek a dobozba.
Ez a művelet a tárolás után is bármikor elvégezhető, ha állásában is bepuhulna.

A kész csipkét kedvünkre alakíthatjuk, vághatjuk, rugalmas, mintha valóban textillel dolgoznánk.
A csipkéket hónapokig felhasználhatjuk, emiatt érdemes egyszer nekiveselkedni, és többet elkészíteni.
Felhasználáskor vízzel ragasztjuk a tortára. Én a tortát vizezem, és csak nagyon haloványan, mert a csipke könnyen szétázhat!

Jó munkát!

Néhány saját kép, segítségnek:

Ha szépen elindul, jöhet a kiszedés:

Határozott mozdulattal kihúzzuk a formából:

Vagy megfordítva az asztalra fektetjük, egyik kezünkkel lefogjuk, és lehúzzuk róla a formát:

Ilyen, amikor túlszárítjuk:

És ilyen, amikor kész, és örömködhetünk:





2015. április 24., péntek

Ez+az

Bár a blog ezen részét eléggé elhanyagoltam mostanában, azért a galériát folyamatosan frissítem, mindig felkerülnek az újabb és újabb tortácskák.
Valószínűleg ez továbbra sem fog változni, vagyis nem fogok ezután minden tortámnak külön bejegyzést szentelni, kivéve, ha valamiért különlegesnek találom.
Ha itt nem is látsz változást, kedves látogató, azért ne menj tehát gyorsan tovább, nézz be a legfrissebb galériába az új tortákért!

Néhányat azért hoztam az elmúlt napokból...




2015. március 21., szombat

Boci és Pipi

Mesehősök hanyattdőlve, eget kémlelve, megpihenősen.
És ha már Pipi, akkor pipitérek közt.
Négyévesnek szülinapra.

2015. március 14., szombat

Kalózos

Hú, de imádtam ezt a tortát csinálni!
A kincsekkel, az elsüllyedt hajóval, a habos tengerrel, a homokkal, a kapitány koponyájával....
A tenger mélye mézes szilvás habokat rejt!



Keresztelőre

Egyszerű, csajos keresztelős tortát készítettem, aminek a különlegessége, hogy ezúttal "saját márkás" kiscipő díszeleg rajta.
Eddig ugyanis tortás oldalakon kutakodtam, ha ilyesmit csináltam, most viszont a babacipőknél.
Ezt a cipőt előttem cukorból még senki nem csinálta meg, és ez jó!
Mostanában sokszor vetemedek már erre, hogy adott témákban nem rögtön a tortákat kezdem el vadul bújni, inkább az eredeti témát, és abból hozok ki valamit.

2015. március 13., péntek

Hello Kitty!

A téma örök.
Ez a fajta kivitelezés pedig nagy kedvenc, és ezúttal teljesen saját!
És végre kipróbáltam a csipkemintázóimat is, ráadásul saját magam készítette masszával, és elsőre sikerült.
Egyszóval, jó móka volt, szerettem csinálni!
Mint (szinte) mindig...