Első esküvői tortám

Nagy öröm volt, mikor megtudtam, hogy végre elkészíthetem!

Esküvőre, lagziba kaptunk meghívást nagyon kedves barátainktól, és elég hamar megfogalmazódott mindkét félről az ötlet, miszerint egy huszonharmadik kenyérpirító helyett inkább egy szép tortát vigyek a jeles eseményre ajándékba.

Kaptam egy fotót a leendő csokorról, ez volt a kiindulási alap. 

Amúgy mind a külsőt, mind az ízeket illetően teljesen szabad kezet kaptam!

Lázas keresgélés kezdődött a neten, hogyan készítsek minél szebb, élethűbb kálákat.

Hamar meg is találtam a segítséget, ami remeknek bizonyult, sok új trükköt, fogást tanultam meg a leírásból!

Ezerszer átgondoltam, hogyan kell időzítenem a tennivalókat ahhoz, hogy ne kapjak se én, se a család idegbajt.

Azt tudtam, hogy nem egy nagy, hanem több kisebb torta fog készülni, nagyon tetszenek ezek a megoldások, és végre a gyönyörű tortatálaim is debütálhatnak!

Aztán eljött a nagy nap hete!

Kedden elkészültek a virágok.

Szerdán festettem őket.

Csütörtökön pedig beindult a nagyüzem.

Úgy terveztem, hogy mindent előkészítek úgy, hogy pénteken csak töltenem és burkolnom kelljen a tortákat.

Megsütöttem a három nagy és egy kicsike tortához a piskótákat, elkészítettem a narancs, a meggy, és az eper alapokat. Ezek lé/gyümölcs, és pudingpor összefőzésévél készülnek, és hidegen használom őket.

A fehércsokis, és az étcsokis trüffelkrémhez összemelegítettem, majd hűtőbe tettem a hozzávalókat.

Minden készen várakozott a pénteki munkához.

A kis emeletes torta kicsije epres fehércsoki, a három nagy torta narancsos étcsokitrüllel, feketeerdő, és gesztenye tölteléket kapott.

A tervezésnek, és az előkészületeknek hála, péntek este a négy torta betöltve, leburkolva csücsült a hűtőm polcain.

A végső külsőt még mindig nem tudtam, ezt mindig a pillanat szüli nálam.

Szombaton eljött hát az idő, hogy az előkészített virágok, levelek, és a torták egymásra találjanak.

Ekkor került az amúgy teljesen fehérre tervezett nagy torták aljára is a lila csík a kis brossal (cukorgyöngyből készítettem),  túl üresnek találtam ugyanis őket.

A virágok szinte maguktól reppentek a tortákra, feltettem az elsőt, és a többi csak alakult, alakult.

Az emeletes tortát a helyszínen, a torta bevitele előtt állítottam össze.

Az izgalmam csak akkor múlt el (és váltotta fel a felhőtlen öröm), amikor az utolsó torta is felvágásra került, és odabenn is minden a legnagyobb rendben volt. Van ugyanis mindig egy ilyen parám, hogy oké, szép-szép, de belül vajon?

Imádtam az egész munkát, az elejétől a végéig!

A tervezésnek hála, egy perc idegbaj sem volt a készítés alatt, lazán, könnyedén megcsináltam. Persze ez a hét csak erről szólt!

És nagy öröm volt, hogy minden épp olyan lett, ahogy megálmodtam.

A legnagyobb öröm, és ajándék persze a menyasszony arca, és reakciója volt, amikor meglátta.

Hát emiatt volt érdemes!!!!!