Teknőcös...

Egykori gyerekkori kedvencet, egy teknőst kellett "tortába(ra) öntenem" ezúttal, úgy, hogy az idők során elveszett gombszemeit is visszakapja újra. :)

Vannak napok, amikor semmi, de semmi nem akar összejönni.

Na, ez egy olyan nap volt!

A fondant nem akart megállni a tortán, a figura fejét milliószor formáztam újra, mire kész volt úgy maradni, ahogy szeretném, a keze néhány óra múlva lepottyant... ilyenek... Remélem, a szállítást megúszta (szintén kalandosan kezdődött!), és azután már csak a boldogság lengte körül a mindezekre fittyet hányó, vidáman koktélozgató házikedvencet!

...és egy kis májhízlalgató visszajelzés:

"Legőszintébb tiszteletem, Művésznő!

Annyira jó lett a torta, hogy nem is bírtam kivárni a párom születésnapját (ami holnap lesz) így már ma oda is adtam neki. Ahogy meglátta a tortát, szinte felsikoltott örömében. nagyon tetszett neki. Az ízéről sajnos még nem tudok nyilatkozni, mert a torta megvágásával legalább megvárjuk a napját, de ha olyan jó az íze is, mint amennyire jól néz ki, akkor nagyon hamar el fog fogyni ;D 

 Nagyon szépen köszönöm a meglepetéshez nyújtott segítségedet!

Ui. a teknős az eredetinek az élethű mása lett és a szemei is tetszést arattak. "