"Nyakon szúrt a szegény paraszt..."

A holnap hajnali disznóvágáshoz (sertéssértéshez Csutka után, szívesen használva), egy kis segítség a böllérnek!
A finomsághoz puncsos töltelék.
A vígságos hangulathoz egy általam igen kedvelt vers:





Illlyés Gyula: Havas emlék...

Megettünk téged kis malac.
Nyakonszúrt a szegény paraszt.

Kiknek jöttére boldogan
sikongattál és untalan

ugráltál a deszkák mögött,
rádrohantak az emberek.

Mert már november elején
nem volt számodra eleség.

Fülednél fogva húztak és
hiába volt a kérlelés,

aki úgy ápolt, mint fiát,
ki gazt hozott s kukoricát

és vakarta a hátadat,
anyám fogta a lábadat.

Hallottam jajgatásodat,
bent a meleg dunyhák alatt.

Sírtam, befogtam fülemet,
átöleltem testvéremet.

S képzeltem, jaj, mi lesz, mikor
reánk is ránkkerül a sor.

De már a pörköléseden
vidám szívvel voltam jelen.

Néztem a felcsapó tüzet,
körmömre húztam körmödet.

S a füstös, pernyés ég alatt
rágcsáltam megsült farkadat.