Fiús

Gimis osztálytársam írt rám kedvenc (és egyetlen) közösségi oldalamon, hogy a nagyfiának huszonkettedikre szeretne tőlem egy tortát.

Elmondhatatlan volt az örömöm, hisz lassan harminc éve, hogy nem találkoztunk, ő Németországban él, az osztálytalálkozókon meg elkerültük egymást (egyiken ő volt ott a másikon meg én...).

A tortáról szinte alig tudtam kihúzni belőle valamit.

:)

- Íz?

- Teljesen mindegy, nincs, amit ne kóstolnánk meg!

- És hogy nézzen ki? Valami hobbi, satöbbi, amit a fiad szeret?

- Semmi különös, csinálj, amit gondolsz, mondjuk, amit régóta szeretnél megcsinálni, most csináld meg!

Nagyjából ennyi.

Elkezdtem gondolkodni, mit is hozhatnék egy fiúnak, akiről az égvilágon semmit sem tudok, ekkor beugrott egy ötlet; vannak azok a bizonyos kárómintás pasis mellények, na azt kellene valahogy belevinni a dologba, attól egy fiús torta lesz.

Ezután egy rövid üzenet:

- Talán ha egyik fele német, másik magyar... Annak biztosan örülne!

Az eredmény a képeken...

Íznek egy kellemes narancsos étcsoki trüffelt választottam, abban szerintem lehetetlen csalódni!

Nagyon vártam a találkozást, és jöttek, és nagy ölelések, és:

- Hú te semmit se változtál!

- Hát, basszus, te sem!

És dumahegyek, épp onnan, épp úgy, ahol, ahogy valamikor, cirka harminccal ezelőtt abbahagytuk!

Dejó is volt ez!

Folyt.köv!