Kincsre leltem!

Megrögzött használtcikk piac járó vagyok, imádok kincset keresni,és bizony sokszor találok is!

Aki tudja, tudja, aki nem, annak meg hiába is mesélem, milyen érzés a romok/lomok között felfedezni a kincset, ami épp rád vár. A fura tekinteteket, amikor magadhoz öleled a kincsedet, merthogy annyira rom, hogy rajtad kívül ember nincs, aki elképzelné, mire is jó az a vacak.

Persze nem csak ilyesmit talál az ember, vannak irigykedő tekintetek is, amiért épp te akadtál rá, van ilyen élmény is sok!

Most - emiatt itt a gondolatcikázás - tortás kincsre akadtam.

Olyan mint az a bizonyos csoki, randa és finom.

Imádatom tárgya egy Bosch keverő-dagasztógép, ami szerencsére elég retró, és elég hiányos volt ahhoz, hogy engem meg tudjon várni, és egy jelképes összegért hazahozhassam.

Elsőre az én tekintetem is átsiklott felette, de aztán megpillantottam a habverőket, és máris tudtam, hozom!

S hogy mit tud?

Hát, kérem szépen, az ő 5 (javítom:6!) literes keverőtáljában, a masszív dagasztókarok kábé fél perc alatt olyan fondant gombócot gyúrtak nekem, hogy csak ámulok! És a több, mint egy kiló cucc szinte elveszik a nagy tálban!

Hiányzik a turmix feltét (soha nem használnám), és a tál fedele (ezt még megpróbálom megkeresni legközelebb). Van viszont giga méretű keverőtála, két remek munkás karja, és hihetetlen ereje!

A fedél hiányától tartottam, nem fog-e kiröppenni belőle egy-egy porcukor-felhő, de semmi!

Boldogság!